Ştiinţă pentru toţi: 𝐑𝐢𝐧𝐨𝐜𝐞𝐫𝐮𝐥 𝐥𝐚̂𝐧𝐨𝐬 - 𝐆𝐲𝐚𝐩𝐣𝐚𝐬 𝐨𝐫𝐫𝐬𝐳𝐚𝐫𝐯𝐮́

vineri, 6 februarie 2026

𝐑𝐢𝐧𝐨𝐜𝐞𝐫𝐮𝐥 𝐥𝐚̂𝐧𝐨𝐬 - 𝐆𝐲𝐚𝐩𝐣𝐚𝐬 𝐨𝐫𝐫𝐬𝐳𝐚𝐫𝐯𝐮́

Numele de Coelodonta antiquitatis se traduce : „dintele-scobit al antichității”.

A Coelodonta antiquitatis név „az ókor üreges foga”-ként fordítható le.

este o specie dispărută de rinocer de talie mare, originară din stepele Eurasiei. Rinocerul lânos a fost comun în faunele europene și ale Asiei de Nord pe parcursul Pleistocenului Mediu- Superior, supraviețuind până la sfârșitul ultimei perioade glaciare. A fost contemporan cu omul de Neanderthal (Homo neanderthalensis sau H. sapiens neanderthalensis), dar și cu omul modern (Homo sapiens).

A dispărut la sfârșitul Pleistocenului, acum circa 10.000 -12.000 de ani, în întreaga Europă.

Cât de mare era? Un exemplar adult putea atinge peste 4 m lungime și înălțimea de 2 m. Cele două coarne de pe bot, mult mai dezvoltate la masculi decât la femele, aveau lungimi diferite: cel de pe nas depășea un metru lungime, iar cel posterior era mai mic.

Aspectul colosal era sporit și de o proeminență situată la greabăn, un soi de cocoașă, reprezentând o acumulare de grăsime, o rezervă pentru „zile negre”...

La ce servea blana?
Blana animalului era deasă și lungă, membrele erau scurte, urechile mici, coada scurtă, iar corpul îndesat, remarcabile caracteristici anti-îngheț.

Fosilele etalate în expoziție au fost colectate din Județul Mureș, de la Sânpaul și de la Cristești, dar este prezentat și un schelet compozit care ilustrează un adult într-o postură dinamică (de mers) care provine din Siberia de Vest (Federația Rusă), piesă unicat în România.

A kihalt gyapjas orrszarvú az eurázsiai sztyeppéken honos nagytestű orrszarvúfaj volt, amely a középső–felső pleisztocén idején gyakori volt az európai és észak-ázsiai faunában, és az utolsó jégkorszak végéig fennmaradt. A neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis vagy H. sapiens neanderthalensis) és a modern ember (Homo sapiens) kortársa volt.

A pleisztocén végén, körülbelül 10.000–12.000 évvel ezelőtt halt ki Európa-szerte.

Mekkora volt? Egy kifejlett példány elérhette a 4 m hosszúságot és a 2 m magasságot. A hímek ormányán található két szarv sokkal fejlettebb volt, mint a nőstényeké, és hosszúságuk különböző volt: az orron lévő több mint egy méter hosszú volt, a hátsó kisebb.

A megjelenést tovább fokozta a vállán elhelyezkedő dudor, egyfajta púp, amely a zsírfelhalmozást, a „sötét napokra” való tartalékolást szolgálta.

Mire szolgált a bundája?
Az állat bundája vastag és hosszú volt, végtagjai rövidek, fülei kicsik, farka rövid, teste pedig pufók, ezek mind a hideggel szembeni rendkívüli ellenállóképesség jelei.

A kiállításon bemutatott fosszíliák Maros megyéből, Szentpálról és Maroskeresztúrról származnak, de bemutatjuk egy Nyugat-Szibériából (Orosz Föderáció) származó, Romániában egyedülálló, dinamikus testtartásban (járás) ábrázolt felnőtt egyed csontvázát is.